Én így kezdtem! - Laci

Kedves Tekerő társak!

Meg kell osszam veletek azt ami és ahogy történik benn a teremben és bennem. Persze ijedségre semmi ok. Egyszerűen csak nagy örömmel tölt el és boldog vagyok amiért olyan sok új és még több régi új arc újra jelen van.

Nekem edzőként azt hiszem az a legnagyobb öröm, ha sokan vagyunk együtt. Ha szétesnek a bringák ha nyikorognak, ha valamit muszáj kicserélni megszerelni mert hiszen akkor valóban használjuk. No tehát jó, hogy újra zsufi van. Gyertek is nyugodtan mert továbbra is szeretettel és lelkesen várunk benneteket.

Kicsi bevezető után jöhet az amiről úgy gondoltam írok én is néhány sort. Többen megfogalmaztátok a nyáron, hogy is volt veletek a kezdeti időszakban a mozgás meg a tekerés?! Ezúton is köszönöm köszönjük nektek a megnyilatkozást.

Tehát van az a kor ( nálam kb. a 40 környékén +- 1-2 év) amikor elkezd az ember azon gondolkodni, hogy kéne valami mozgás meg hát az egészség az fontos meg egy csomó kiló van rajtam aminek semmi keresni valója ott. Nálam azt hiszem evvel kezdődött!

Elkezdtem gyalog menni a dolgozóba 43-47 perc volt attól függően mennyire volt idő meg milyen passzban voltam 12 zebra 8 lámpás kereszteződés reggeli forgatag és forgalom és én csak baktattam. Nyilván kevés volt meg uncsi is. De sikeres is volt mert egyszer sem ütöttek el. Volt pár súlyos közlekedési helyzet és megtanultam az elsőbbség egy viszonylagos fogalom?! Aztán Gyulára került a hivatal és én igyekeztem minél gyakrabban bringával menni jönni! Ez erősen bonyi logisztikai szempontból arról nem is beszélve, hogy mindig ruha és fürdés gondokkal kellett szembe nézni. Ha gyorsan tekertem akkor tuti át kellett öltözni ha meg csak szépen nyugisan tekertem akkor meg az járt a fejemben minek fájdítom meg a seggem semmi értelme?! No aztán Fanni lányom hívott kísérjem el, mert az ő barátnője teker teremben és az jó. Hát csak is érte miatta mentem bele a dologba mert hát az meg már milyen, hogy az ember egy teremben tekerjen?! Persze tökre izgatta a fantáziámat milyen is az. Úgy gondolom magam miatt nem tettem volna meg! ( tök gáz de valóban ilyesmi volt a helyzet )

Néhány alkalom után tisztára berántott a dolog. De még néhány dolog az elején.

Kurva nagy csend senki meg se szólított, néhány szó a beállításokról aztán annyi. Csak néztem ki a fejemből, hogy ez meg már mi franc, ami ott történik, meg kiabál az edző tök sötét van és én meg naná, hogy mindent megcsinálok?! Kvázi csak azért is, hiszen én úgy tekerek normálba mint a szél. Na ennek lett is következménye, majdnem behánytam a saját nyálamat kerestem a számban, de nem volt belőle, aztán a levegőt sem találtam vörösen és izzó fejjel lihegve néztem az ismeretlen tündöklő fényeket a szemem előtt, hál Istennek még időben észre vettem ezek nem a terem fényei, hanem az ájulást megelőző pillanat (ok) még éber jelei. Így vissza vettem egy kicsit és próbáltam a manapság oly sokszor számból elhangzó szólamra koncentrálni. Egyenletes és mély légzés!!!  Fenn maradtam a bringán és egy életre belevésődtek a tudatomba a fényesen körkörösen hullámzó fényizék amiket láttam. Hát mondjuk azóta is volt egy pár szélsőséges pillanat, mert az is kell és egyébként is nagyon nehéz magam kordában tartani. De sokat tanultam már úgy hiszem és tőletek kaptam talán a legtöbbet mert együtt veletek a legtutibb a dolog. (Egy kedves tekerő fogalmazta meg aki nagy tapasztalatokkal rendelkező újra tekerő, hogy látja nekem mindegy milyen a fordulat és milyen az óra felépítése mindig megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle. Valóban az intenzitás fontos nekem és a példa adás!!!)

Aztán jött sok tekerés, igyekeztem mindenkinél tekerni, mert olyan izgi és komoly volt ez az egész. Engem nagyon foglalkoztatott az a kérdés mitől másak az órák a különböző edzőknél, mert nagyon mások annyi bizonyos. Persze egyszerű a válasz mert minden edző egy egyéniség (itt jegyzem meg, anélkül nem is érdemes ezen az ügyön dolgozni). Na de? tettem fel a kérdést, ha minden edző Spinning instruktor és egy technikát tolnak, hogyan lehet ilyen eltérő az óra felépítése és hangulata stb. Tehát néhány kérdés erősen ficánkolt bennem. Kb. itt már úgy tekertem mint bárki aki erősen beintegrálódott és ismeri a technikát és izombeli problémái nincsenek. Magamat mégis kicsit másként definiáltam mint azokat akik mellettem tolták, mert én őrült voltam! Persze csak olyan vissza fogott módon?! Aztán eljött az az idő, hogy kint kezdtem tekerni az edző (k)  mellett és meglett a szemből kontaktus érzése és amikor beültem a sorok közé akkor kértek Laci ülj ki mert akkor több lesz a mosoly és te is inspirálsz minket! Hurrá! Tényleg jó és felemelő érzés volt és lehettem ott kinn őrült és lehettem 2-es számú alternatíva, és lehettem Laci aki szeret tekerni és akiben van lendület és erő. Itt már tudtam igaz az a gondolatmenet, hogy van olyan pont a rendszeres mozgásban, hogy hiányzik és vágysz arra, újra mozoghass!!! Tényleg hiányzott sőt az edzések előtt már tisztára remegősen vártam mikor ülhetek már a bringára. Ezúton köszönöm meg minden edzőnek aki segített és vezetett vagy egyszerűen csak edzőként azt adta amit adni kell! Köszönöm nektek: Macu, Netti, Petra, Tomi, Laci, Fecó és szeretettel ajánllak benneteket mindenkinek!   

Hát ilyenek történtek velem annak idején. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az én bringáim alá is. No meg mindenféle bringás papírt is beszereztem. Meg persze igen sok órán tekertem sok emberrel találkoztam aki hasonló módon meg van fertőződve.

Az edzőségről, elejétől a mostani állapotig egy újabb bejegyzésben, gondolatmenetben számolok majd be nektek!

További jó tekerést!

Légy kitartó és állhatatos, meg lesz az eredménye!

Üdv. Mindenkinek és Tyuhéééé!!!     

Én így kezdtem - Erzsi

Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak. Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.

Erzsi hosszú utat tett meg. Gyönyörűen teker, mint ahogy a naaagy könyvben le van rajzolva, és főleg nyugodtan. Ő az, aki bátran leül, vagy leveszi az ellenállást, ha úgy érzi, vissza kell vegyen. Jó példa ő arra, hogy a kontroll mindig nálad van tekerés közben, és ez így jó! :)

"Az aerobiccal és a túrázással kezdődött sok-sok évvel ezelőtt. Aztán elhasználódtam és porckorong sérv miatt előbb az aerobicot kellett abbahagynom, majd már menni sem tudtam. Jött a műtét, mire kezdtem volna felépülni, újra romlani kezdett az állapotom – kiújult az elhalt sejtekből újra a sérv – tudtam meg a diagnózist. Ekkor már mindenhová csak bicajjal jártam a „rokkant” bicómmal, ami mélyátlépésű – merthogy átemelni a lában a vázon nem tudtam. A kocsiba beülni sem könnyen, vezetni is csak sírva. Kiírtak egy újabb műtétre, de a műtő elől visszatoltak, nem vállalták az altatásomat az alapbetegségem miatt. Újabb hónapok kínlódva, bottal küzdve lépésről-lépésre. Aztán eljött a várva-várt nap szeptember 26-án a műtéttel - másfél évre az első után… és tavasszal a nyílt nap a Forma-Bontóban! Tudtam, hogy aerobikozni már nem fogok tudni úgy mint régen, gyalogolni még mindig nem tudok hosszasan… öregedtem is azóta pár évet, biciklizni pedig gyerekkorom óta szeretek, így a nyílt napon kipróbáltam Gizusnál egy spinracing órát. ÉS TETSZETT és BÍRTAM. Persze nem mindent és még most sem mindent. 48 évesen már nem könnyű újra edzésbe hozni magát az ember lányának, de szép lassan lehet és kell is. 2 hét alatt az izmok el kezdenek felejteni és leépülni, ezért fontos hogy valamit mozogjunk! Megmászva a biciklit, remek zenékre, remek vezetőkkel tekerve pedig csodás érzés hétről-hétre fejlődni úgy, hogy az ízületeim kímélve vannak és a teljesítményem határait magam állítom fel!