Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy
rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak.
Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.
Erzsi hosszú utat tett meg. Gyönyörűen teker, mint ahogy a naaagy
könyvben le van rajzolva, és főleg nyugodtan. Ő az, aki bátran leül,
vagy leveszi az ellenállást, ha úgy érzi, vissza kell vegyen. Jó példa ő
arra, hogy a kontroll mindig nálad van tekerés közben, és ez így jó! :)
"Az aerobiccal és a túrázással kezdődött sok-sok évvel ezelőtt. Aztán elhasználódtam és porckorong sérv miatt előbb az aerobicot kellett abbahagynom, majd már menni sem tudtam. Jött a műtét, mire kezdtem volna felépülni, újra romlani kezdett az állapotom – kiújult az elhalt sejtekből újra a sérv – tudtam meg a diagnózist. Ekkor már mindenhová csak bicajjal jártam a „rokkant” bicómmal, ami mélyátlépésű – merthogy átemelni a lában a vázon nem tudtam. A kocsiba beülni sem könnyen, vezetni is csak sírva. Kiírtak egy újabb műtétre, de a műtő elől visszatoltak, nem vállalták az altatásomat az alapbetegségem miatt. Újabb hónapok kínlódva, bottal küzdve lépésről-lépésre. Aztán eljött a várva-várt nap szeptember 26-án a műtéttel - másfél évre az első után… és tavasszal a nyílt nap a Forma-Bontóban! Tudtam, hogy aerobikozni már nem fogok tudni úgy mint régen, gyalogolni még mindig nem tudok hosszasan… öregedtem is azóta pár évet, biciklizni pedig gyerekkorom óta szeretek, így a nyílt napon kipróbáltam Gizusnál egy spinracing órát. ÉS TETSZETT és BÍRTAM. Persze nem mindent és még most sem mindent. 48 évesen már nem könnyű újra edzésbe hozni magát az ember lányának, de szép lassan lehet és kell is. 2 hét alatt az izmok el kezdenek felejteni és leépülni, ezért fontos hogy valamit mozogjunk! Megmászva a biciklit, remek zenékre, remek vezetőkkel tekerve pedig csodás érzés hétről-hétre fejlődni úgy, hogy az ízületeim kímélve vannak és a teljesítményem határait magam állítom fel!
