Gondoltam írok kicsit megint!
A Face szokta kérdezni mi van veled?
Kicsit ilyen ez adolog. Van, hogy írni kell, elmondani, megosztani. Elvégre nem írhatok mindenkinek email-t meg aztán mindenki eldöntheti akarja e vagy sem érdekli vagy sem.
Úgy kezdődött a dolog, hogy már kezdtem kétségbe esni, mert ugye nem
jöttek az emberek a tekerőbe, eszméletlen hőség meg szabadságok meg a
teremben hát súlyos klimatikus viszonyok stb… Értem én, meg persze meg
izé nade-nade. Tehát kezdtem újra gondolni magam az edzőség a tekerés és
minden evvel kapcsolatos dolgomat és gondolataimat. Aztán csütörtök
éjszaka gondoltam itt az idő és egy korábban elkezdett mix kezdeményt
befejezek, mert hát új mix az mindig kell (vagy nem?!)! Dolgoztam az
éjszaka csendjében egyik dallam a másik után egyik ritmus követte a
másikat. Egy nagyszerű zenei összeállítás készült el és aztán jött a
profilozás, persze volt egy elképzelés a fejemben, mit szeretnék és
milyen legyen az óra. Nagyon jó kis munka volt, éreztem hogyan jönnek
egymás után a szakaszok és láttam éreztem a lendületet, ami olyan
fontos! Mert ugye az magával ragad, elragad a kellő pillanatban és
átlendít a nehéz szakaszokon is. Én így tanultam az oktatáson és sok
edző mellett is ezt éltem át.
Aztán jött a péntek, ami munkával és napi küzdelmekkel zajlott, de estére senki nem volt beírva a füzetbe, először elkeseredtem! Hiába dolgoztam az éjszakában hiába a ritmus stb. De hamar megéreztem a kecsegtető lehetőséget! Újra egyedül!? Mint amikor még csak próbálgattam a szárnyaimat ott kinn azon a bringán. És jöttek az emlékek, amikor kész lett egy új mix, tele voltam kétséggel. Vajon tetszeni fog? vajon van benne elég erő és lendület? vajon meg lehet rendesen tekerni? És eszembe jutott, ahogy egyedül tekerve próbálgattam a hangom ( Laci szavai is csengtek visszhangozva „Csak kiabálj nyugodtan, gyakorolj!!!”) és visszhangzott a terem és én izzadtam a bringán és odatekertem az ellenállást, mert hiszen nekem ki kellett próbálni mindent és kiabáltam és lihegve lendült tovább a kerék és mosolyogtam, miközben az izzadság miatt már nem is láttam a profilt.
Ilyen és hasonló érzések kavarogtak bennem, ahogy összeraktam a számítógépet most a teremben, mert nem írtam még ki a mixet cd-re nyilván ez is külön izgiség. Befordítottam a hangfalakat, hiszen most csak nekem fog szólni a zene?! Azt hiszem ez a legizgalmasabb kérdés ebben az egész dologban! Természetesen fontos az én tapasztalatom az én megtapasztalásom, de úgy hiszem a motivációm egyik legfontosabb része az bizony ti vagytok akik jöttök és tekertek és próbáltok kiszakadni a hétköznapokból és egyénileg motiváltak vagytok és szeretnétek valamit elérni vagy csak egyszerűen a jobb közérzet miatt vagytok az órán az órákon.
No tehát befordultak a hangfalak és elkezdődött a zenei
összeállítás elkezdődött az edzés. (Csöndesen megjegyzem imádtam régen
úgy tekerni, ahogy akarok meg ami belefér módon.) Annak a lehetősége,
hogy azt és úgy tekerhetek, ahogy akarok csak egy idő után engedtem be,
mert igyekszem edzőként következetes kiszámítható és felelősségteljes
lenni. De most a virgonc a nyughatatlan Laci ott kacsingatott bennem és
aztán jött a hegyi ellenállás gyűjtés 63-as fordulat és én elkezdtem, de
valahogy az általam ismert és kedvelt zene csak vitt és már csak azt
vettem észre, hogy a dupláját tekerem, pont mint rég olyan
felszabadultan olyan őrült módon és nem fogyott el a lendület. Pörgött a
láb és suhant a kerék. A hegyi jump-okkal is hasonlóan jártam, de ott
az ellenállás volt szélsőséges és csak folyt a víz a fejemből. Aztán
eljött a nóta vége és persze az óra az edzés vége is. Nyújtásnak jóga
gyakorlatok, ahogy én szeretem.
Nagyszerű élmény volt. Olyan, mint amikor sokan ügyesen és elszántan tekerünk együtt, mégis más élmény nagyon az enyém és azáltal, hogy edző vagyok úgy hiszem a tiétek is lesz hiszen igyekszem őszintén és komolyan csinálni ezt az egész tekerős dolgot. Tehát ott voltatok ti is és eszembe jutott sok szép pillanat, amit már megtekertünk és együtt töltöttem veletek.
Kornél azt kérdezte a minap edzés után, hány évesen lettem edző?? Pont 43 voltam az edzői papírom kvázi szüli napi ajándék volt magamtól magamnak. Most már a tiétek is!
Nem voltam sport ember és most sem vagyok az! Sokat ülök az irodában és számítógépezek emberek életéről írok mindenféle irományokat rendőröknek bíróságnak bíróknak gyámhatóságoknak. Ott emberek olvassák, vagy nem olvassák. Meg persze találkozok is emberekkel nehéz és még nehezebb sorsúakkal.
A tekerés a mozgás, a tekerés az életben maradás, a tekerés a rekreáció, a tekerés feszültség oldás, a tekerés a karban tartás, a tekerés a lendület. Lehetne ezt hosszasan sorolni és semmi képen nem szeretnék a ló vagy a bringa másik oldalára esni. Ez csak egy a sok mozgás forma közül, de én pl. pont nagyon szeretem!!! Persze ha mások is szeretik az igen jó nekem, mert együtt ugye sokkal, de sokkal jobb tekerni, meg aztán pont így van ez kitalálva!!!
No, hirtelen ennyi.
Gyertek tekerni én pont ott leszek amikor edzést tartok!!!
Mindenkit üdvözlök.
És természetesen Tyuhééé!
Aztán jött a péntek, ami munkával és napi küzdelmekkel zajlott, de estére senki nem volt beírva a füzetbe, először elkeseredtem! Hiába dolgoztam az éjszakában hiába a ritmus stb. De hamar megéreztem a kecsegtető lehetőséget! Újra egyedül!? Mint amikor még csak próbálgattam a szárnyaimat ott kinn azon a bringán. És jöttek az emlékek, amikor kész lett egy új mix, tele voltam kétséggel. Vajon tetszeni fog? vajon van benne elég erő és lendület? vajon meg lehet rendesen tekerni? És eszembe jutott, ahogy egyedül tekerve próbálgattam a hangom ( Laci szavai is csengtek visszhangozva „Csak kiabálj nyugodtan, gyakorolj!!!”) és visszhangzott a terem és én izzadtam a bringán és odatekertem az ellenállást, mert hiszen nekem ki kellett próbálni mindent és kiabáltam és lihegve lendült tovább a kerék és mosolyogtam, miközben az izzadság miatt már nem is láttam a profilt.
Ilyen és hasonló érzések kavarogtak bennem, ahogy összeraktam a számítógépet most a teremben, mert nem írtam még ki a mixet cd-re nyilván ez is külön izgiség. Befordítottam a hangfalakat, hiszen most csak nekem fog szólni a zene?! Azt hiszem ez a legizgalmasabb kérdés ebben az egész dologban! Természetesen fontos az én tapasztalatom az én megtapasztalásom, de úgy hiszem a motivációm egyik legfontosabb része az bizony ti vagytok akik jöttök és tekertek és próbáltok kiszakadni a hétköznapokból és egyénileg motiváltak vagytok és szeretnétek valamit elérni vagy csak egyszerűen a jobb közérzet miatt vagytok az órán az órákon.
No tehát befordultak a hangfalak és elkezdődött a zenei
összeállítás elkezdődött az edzés. (Csöndesen megjegyzem imádtam régen
úgy tekerni, ahogy akarok meg ami belefér módon.) Annak a lehetősége,
hogy azt és úgy tekerhetek, ahogy akarok csak egy idő után engedtem be,
mert igyekszem edzőként következetes kiszámítható és felelősségteljes
lenni. De most a virgonc a nyughatatlan Laci ott kacsingatott bennem és
aztán jött a hegyi ellenállás gyűjtés 63-as fordulat és én elkezdtem, de
valahogy az általam ismert és kedvelt zene csak vitt és már csak azt
vettem észre, hogy a dupláját tekerem, pont mint rég olyan
felszabadultan olyan őrült módon és nem fogyott el a lendület. Pörgött a
láb és suhant a kerék. A hegyi jump-okkal is hasonlóan jártam, de ott
az ellenállás volt szélsőséges és csak folyt a víz a fejemből. Aztán
eljött a nóta vége és persze az óra az edzés vége is. Nyújtásnak jóga
gyakorlatok, ahogy én szeretem. Nagyszerű élmény volt. Olyan, mint amikor sokan ügyesen és elszántan tekerünk együtt, mégis más élmény nagyon az enyém és azáltal, hogy edző vagyok úgy hiszem a tiétek is lesz hiszen igyekszem őszintén és komolyan csinálni ezt az egész tekerős dolgot. Tehát ott voltatok ti is és eszembe jutott sok szép pillanat, amit már megtekertünk és együtt töltöttem veletek.
Kornél azt kérdezte a minap edzés után, hány évesen lettem edző?? Pont 43 voltam az edzői papírom kvázi szüli napi ajándék volt magamtól magamnak. Most már a tiétek is!
Nem voltam sport ember és most sem vagyok az! Sokat ülök az irodában és számítógépezek emberek életéről írok mindenféle irományokat rendőröknek bíróságnak bíróknak gyámhatóságoknak. Ott emberek olvassák, vagy nem olvassák. Meg persze találkozok is emberekkel nehéz és még nehezebb sorsúakkal.
A tekerés a mozgás, a tekerés az életben maradás, a tekerés a rekreáció, a tekerés feszültség oldás, a tekerés a karban tartás, a tekerés a lendület. Lehetne ezt hosszasan sorolni és semmi képen nem szeretnék a ló vagy a bringa másik oldalára esni. Ez csak egy a sok mozgás forma közül, de én pl. pont nagyon szeretem!!! Persze ha mások is szeretik az igen jó nekem, mert együtt ugye sokkal, de sokkal jobb tekerni, meg aztán pont így van ez kitalálva!!!
Gyertek tekerni én pont ott leszek amikor edzést tartok!!!
Mindenkit üdvözlök.
És természetesen Tyuhééé!
