Készülök már egy ideje erre az írásra. Amióta spinracing órákat tartok, az átlagnál többször jön szembe velem a következő
kérdés: miért nem szabadban kerépározol?! Tegnap egy régi, kedves
ismerősöm kérdezte, amikor edzésre tartottam (biciklivel), ő pedig
szintén keróval, tuti bivciklis szerkóban épp a városból tartott kifelé
hosszútávra, és a sétálóutcán megálltunk egy pár szót váltani. Ez volt az utolsó jel, most már muszáj írnom :) Két véglet van egyébként, és közte sok-sok alternatíva: csodálkozó,
értetlen tekintettel kísérve elhangzik a kérdés, vagy egyszerűen,
szárazon tényként közli velem valaki, hogy szerinte ennek semmi értelme,
és hosszan érvel, hogy miért értékesebb kint tekerni. Minden esetben
érzek némi előítéletet: ez a nő nem normális, egy zárt helyiségben, álló
biciklin pörgeti magát, pedig mennyivel életszerűbb, ha a lágy mezők
övezte széles országúton fújja a szél az ember haját.
Lehet, hogy
meglepő, de én is azt gondolom, a legtutibb szabadban tekerni. Ha
lehet, jól neki készülve rászánni az időt, szép napos időben egész nap
túrázni. Meg is teszem, tesszük, sajnos sokkal kevesebbszer, mint ahogy
azt szeretnénk.
Aztán van egy másik szabadban kerékpározós
műfaj, amitől totál be vagyok ájulva, mert ha valaki profin tolja, akkor
csak így érdemes, mint ahogy a Körös Bike csapata csinálja Mészáros
Zoli szárnyai alatt. Mer' ez valódi sport, a nyeregben profi tekerők
ülnek, igazi falkában száguldanak hihetetlen tempóban.
amit muszáj mert kötelesség,
amit kell mert édes felelősség,
és ami szükséges mert csak az enyém.
Nem könnyű a saját magam töltődésére, kedvtelésére, szükségletére időt szakítani. Azt hiszem ezzel majdnem mindenki így van, mert valakitől elvesszük azt az időt, amit csak magunkra fordítunk. Heti 4 óra, melyek a mindennapokból a valóságban kb 1,5 órát vesznek el, így alkalmazkodnia kell körülöttem azoknak is, akik érintettek: a családom és a kollégáim. Sok köszönettel tartozom nekik, és folyamatosan törekszem arra, hogy részesüljenek abból, amit az ő együttműködésükkel a rendszeres mozgásból merítek:
- egyensúlyban és békében vagyok önmagammal és a világgal
- tudok mosolyogni, és szeretni
- megsokszorozódnak az energiáim, így többet tudok adni
- kevesebbszer vagyok morcos és idegbajos (ugye így van :)?), mert jobban bírom a nehézségeket, és a feszültséget
- miközben rendszeresen mozgok, és ez csak az enyém, adok belőle másoknak is (az az igazság, hogy főleg emiatt lettem edző: így muszáj ott lennem minden órán ;) )
Visszatérve a posztomat indító kérdésre: teremkerékpározás kontra
tekerjünk a szabadban? Itt üzenem mindenkinek aki ezután fel akarja
tenni nekem a kérdést: NINCS KONTRA!!!!!! Nem összehasonlítható ugyanis a
kettő.
És akkor nézzük meg egy picit a mozgás természete szempontjából
is ezt a kérdést. Ha felülsz a biciklidre, és intézed az ügyeidet
napközben: "tekerek én egész nap" - szokták mondani. Városban, ha jól
nekieresztheted egy egy szakaszon, max. 20 km/órával tolod, jobb esetben
pár percig. Egyébként lazán kerülgeted a többi biciklist, figyeled az
eléd lépő gyalogosokat, megállsz beszélgetni stb. Vagyis 0 inetnzitás,
kontroll, és igen csekély izommunka. Hidd el, tudom, miről beszélek. 2
évig voltam ránőve a biciklimre, + a gyermekülésben mögöttem a lányom.
Még most is mosolygok, ha erre az időszakra gondolok, mert annyira
szerettem mindenhova biciklivel menni. Sajnos most nem tehetem meg, mert
egy másik városban dolgozom, így kénytelen vagyok más módon közlekedni.
Ha hosszabb távon tekersz, mondjuk hétvégén uzsgyi minimum Szanába,
vagy Póstelekre, az persze egészen más. Főleg, ha tudsz időnként nagyobb
túrákat is csinálni, akár 40-50 km-t is. De mégis hányszor teszed meg
ezt egy évben? Télen nem, mert tél van, nyáron pedig, ha össze tudod
szervezni, max...., no, hány alkalom?! De ettől még nem kevésbé értékes,
és javallott. Csak nem rendszeres és nem edzés. A teremben azonban ez
történik: edzés van. Tervezett, felépített óravezetés, erőnlét növelés,
zsírégetés, izomépítés, és nem mellékesen feszültségoldás, és élvezet.
Bár előbb inkább csak a küzdelem van. Mert az nagyon fontos, hogy
rendszeresen csináld.
2015. első félévében 80 órát tartottam.
Vagyis konkrétan 80 órányit tekertem át az életemnek ebben az
időszakában (meg ennél is többet, mert szeretek a többieknél is tekerni :) ) Nyilván nem én vagyok a példa, de elárulom, van az Indoor Cycling közösségben, aki ennél is többet tekert a vendégeink közül :).
De ha abból a szemszögből nézem a dolgot, hogy egy átlag családanya és
háziasszony vagyok, akinek fontos a mozgás, és nem mellékesen szeretek
tekerni, azért szerintem szép eredmény. A heti logisztikába be tudtam
illeszteni ennyi mozgást, ami rendszeres, és többnyire állandó. De
szeretek szabadban is tekerni. Imádom ahogy süti a nap az arcom, ahogy
fújja a szél a hajam, hogy beleszagolok a levegőbe és érzem a fák, a
napraforgó mező, és föld illatát. És azt is szeretem, hogy amikor
leszállok a bicikliről, megpusztulok, úgy ég az izmom. Mert teljesen más
kint tekerni. Ha kint edzenék, Körös Bike-os lennék :D!
Ja, még valami. Azért mert én szenvedélyes spinracer vagyok, nem
jelenti, hogy ha neked más a sportod, ne tudnám elfogadni. Ahogy Erika
írta a tegnapi posztban, elég egyértelműen ki szokott derülni: vagy
imádod, és nem tudod abbahagyni, vagy egyáltalán nem a tiéd. Ez
viszonylag hamar ki szokott derülni. Az első pár óra után.
