Én így kezdtem! - Laci

Kedves Tekerő társak!

Meg kell osszam veletek azt ami és ahogy történik benn a teremben és bennem. Persze ijedségre semmi ok. Egyszerűen csak nagy örömmel tölt el és boldog vagyok amiért olyan sok új és még több régi új arc újra jelen van.

Nekem edzőként azt hiszem az a legnagyobb öröm, ha sokan vagyunk együtt. Ha szétesnek a bringák ha nyikorognak, ha valamit muszáj kicserélni megszerelni mert hiszen akkor valóban használjuk. No tehát jó, hogy újra zsufi van. Gyertek is nyugodtan mert továbbra is szeretettel és lelkesen várunk benneteket.

Kicsi bevezető után jöhet az amiről úgy gondoltam írok én is néhány sort. Többen megfogalmaztátok a nyáron, hogy is volt veletek a kezdeti időszakban a mozgás meg a tekerés?! Ezúton is köszönöm köszönjük nektek a megnyilatkozást.

Tehát van az a kor ( nálam kb. a 40 környékén +- 1-2 év) amikor elkezd az ember azon gondolkodni, hogy kéne valami mozgás meg hát az egészség az fontos meg egy csomó kiló van rajtam aminek semmi keresni valója ott. Nálam azt hiszem evvel kezdődött!

Elkezdtem gyalog menni a dolgozóba 43-47 perc volt attól függően mennyire volt idő meg milyen passzban voltam 12 zebra 8 lámpás kereszteződés reggeli forgatag és forgalom és én csak baktattam. Nyilván kevés volt meg uncsi is. De sikeres is volt mert egyszer sem ütöttek el. Volt pár súlyos közlekedési helyzet és megtanultam az elsőbbség egy viszonylagos fogalom?! Aztán Gyulára került a hivatal és én igyekeztem minél gyakrabban bringával menni jönni! Ez erősen bonyi logisztikai szempontból arról nem is beszélve, hogy mindig ruha és fürdés gondokkal kellett szembe nézni. Ha gyorsan tekertem akkor tuti át kellett öltözni ha meg csak szépen nyugisan tekertem akkor meg az járt a fejemben minek fájdítom meg a seggem semmi értelme?! No aztán Fanni lányom hívott kísérjem el, mert az ő barátnője teker teremben és az jó. Hát csak is érte miatta mentem bele a dologba mert hát az meg már milyen, hogy az ember egy teremben tekerjen?! Persze tökre izgatta a fantáziámat milyen is az. Úgy gondolom magam miatt nem tettem volna meg! ( tök gáz de valóban ilyesmi volt a helyzet )

Néhány alkalom után tisztára berántott a dolog. De még néhány dolog az elején.

Kurva nagy csend senki meg se szólított, néhány szó a beállításokról aztán annyi. Csak néztem ki a fejemből, hogy ez meg már mi franc, ami ott történik, meg kiabál az edző tök sötét van és én meg naná, hogy mindent megcsinálok?! Kvázi csak azért is, hiszen én úgy tekerek normálba mint a szél. Na ennek lett is következménye, majdnem behánytam a saját nyálamat kerestem a számban, de nem volt belőle, aztán a levegőt sem találtam vörösen és izzó fejjel lihegve néztem az ismeretlen tündöklő fényeket a szemem előtt, hál Istennek még időben észre vettem ezek nem a terem fényei, hanem az ájulást megelőző pillanat (ok) még éber jelei. Így vissza vettem egy kicsit és próbáltam a manapság oly sokszor számból elhangzó szólamra koncentrálni. Egyenletes és mély légzés!!!  Fenn maradtam a bringán és egy életre belevésődtek a tudatomba a fényesen körkörösen hullámzó fényizék amiket láttam. Hát mondjuk azóta is volt egy pár szélsőséges pillanat, mert az is kell és egyébként is nagyon nehéz magam kordában tartani. De sokat tanultam már úgy hiszem és tőletek kaptam talán a legtöbbet mert együtt veletek a legtutibb a dolog. (Egy kedves tekerő fogalmazta meg aki nagy tapasztalatokkal rendelkező újra tekerő, hogy látja nekem mindegy milyen a fordulat és milyen az óra felépítése mindig megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle. Valóban az intenzitás fontos nekem és a példa adás!!!)

Aztán jött sok tekerés, igyekeztem mindenkinél tekerni, mert olyan izgi és komoly volt ez az egész. Engem nagyon foglalkoztatott az a kérdés mitől másak az órák a különböző edzőknél, mert nagyon mások annyi bizonyos. Persze egyszerű a válasz mert minden edző egy egyéniség (itt jegyzem meg, anélkül nem is érdemes ezen az ügyön dolgozni). Na de? tettem fel a kérdést, ha minden edző Spinning instruktor és egy technikát tolnak, hogyan lehet ilyen eltérő az óra felépítése és hangulata stb. Tehát néhány kérdés erősen ficánkolt bennem. Kb. itt már úgy tekertem mint bárki aki erősen beintegrálódott és ismeri a technikát és izombeli problémái nincsenek. Magamat mégis kicsit másként definiáltam mint azokat akik mellettem tolták, mert én őrült voltam! Persze csak olyan vissza fogott módon?! Aztán eljött az az idő, hogy kint kezdtem tekerni az edző (k)  mellett és meglett a szemből kontaktus érzése és amikor beültem a sorok közé akkor kértek Laci ülj ki mert akkor több lesz a mosoly és te is inspirálsz minket! Hurrá! Tényleg jó és felemelő érzés volt és lehettem ott kinn őrült és lehettem 2-es számú alternatíva, és lehettem Laci aki szeret tekerni és akiben van lendület és erő. Itt már tudtam igaz az a gondolatmenet, hogy van olyan pont a rendszeres mozgásban, hogy hiányzik és vágysz arra, újra mozoghass!!! Tényleg hiányzott sőt az edzések előtt már tisztára remegősen vártam mikor ülhetek már a bringára. Ezúton köszönöm meg minden edzőnek aki segített és vezetett vagy egyszerűen csak edzőként azt adta amit adni kell! Köszönöm nektek: Macu, Netti, Petra, Tomi, Laci, Fecó és szeretettel ajánllak benneteket mindenkinek!   

Hát ilyenek történtek velem annak idején. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az én bringáim alá is. No meg mindenféle bringás papírt is beszereztem. Meg persze igen sok órán tekertem sok emberrel találkoztam aki hasonló módon meg van fertőződve.

Az edzőségről, elejétől a mostani állapotig egy újabb bejegyzésben, gondolatmenetben számolok majd be nektek!

További jó tekerést!

Légy kitartó és állhatatos, meg lesz az eredménye!

Üdv. Mindenkinek és Tyuhéééé!!!     

Én így kezdtem - Erzsi

Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak. Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.

Erzsi hosszú utat tett meg. Gyönyörűen teker, mint ahogy a naaagy könyvben le van rajzolva, és főleg nyugodtan. Ő az, aki bátran leül, vagy leveszi az ellenállást, ha úgy érzi, vissza kell vegyen. Jó példa ő arra, hogy a kontroll mindig nálad van tekerés közben, és ez így jó! :)

"Az aerobiccal és a túrázással kezdődött sok-sok évvel ezelőtt. Aztán elhasználódtam és porckorong sérv miatt előbb az aerobicot kellett abbahagynom, majd már menni sem tudtam. Jött a műtét, mire kezdtem volna felépülni, újra romlani kezdett az állapotom – kiújult az elhalt sejtekből újra a sérv – tudtam meg a diagnózist. Ekkor már mindenhová csak bicajjal jártam a „rokkant” bicómmal, ami mélyátlépésű – merthogy átemelni a lában a vázon nem tudtam. A kocsiba beülni sem könnyen, vezetni is csak sírva. Kiírtak egy újabb műtétre, de a műtő elől visszatoltak, nem vállalták az altatásomat az alapbetegségem miatt. Újabb hónapok kínlódva, bottal küzdve lépésről-lépésre. Aztán eljött a várva-várt nap szeptember 26-án a műtéttel - másfél évre az első után… és tavasszal a nyílt nap a Forma-Bontóban! Tudtam, hogy aerobikozni már nem fogok tudni úgy mint régen, gyalogolni még mindig nem tudok hosszasan… öregedtem is azóta pár évet, biciklizni pedig gyerekkorom óta szeretek, így a nyílt napon kipróbáltam Gizusnál egy spinracing órát. ÉS TETSZETT és BÍRTAM. Persze nem mindent és még most sem mindent. 48 évesen már nem könnyű újra edzésbe hozni magát az ember lányának, de szép lassan lehet és kell is. 2 hét alatt az izmok el kezdenek felejteni és leépülni, ezért fontos hogy valamit mozogjunk! Megmászva a biciklit, remek zenékre, remek vezetőkkel tekerve pedig csodás érzés hétről-hétre fejlődni úgy, hogy az ízületeim kímélve vannak és a teljesítményem határait magam állítom fel!

Én így kezdtem - Ildikó

Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak. Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.

Ildikó igazi szenvedélyes tekerő, alapember az Indoor Cycling Békéscsaba közösségében. Pár hónapja nélkülözzük a jelenlétét, mert első gyermekével tölti otthon napjait. De jó olvasni, hogy hiányzunk neki, és virtuálisan itt van velünk:

"Inaktív vagyok spinningileg, de azért szeretném veletek megosztani hogyan kezdődött: Duci vagyok, voltam és mindig is szerettem volna mozogni. De mit? Futás unalmas, aerobic nekem nem pálya, itthon tornázni csorda nélkül, áááá.... 2011-ben egy barátnőm unszolására mentem el az első órára, mondanom se kell, azt se tudtam eszik vagy isszák a spinninget. Szerelem volt első tekerésre, rögtön dupla órát nyomtam, és bírtam, és imádtam, a hangulat, a zene, az edző energiája, juppiii akarom mondani tyuhéjj!!!! Volt némi kihagyás, de újra nyeregben voltam Lacival. Emlékszem az első órán végig azt kérdezgette jól vagyok-e. Hát igen, nem úgy nézek ki közben, de élvezem! Most megint parkoló pályán vagyok 4 hónapos csemetémmel, de a férjem már sírva könyörög, hogy mennyek tekerni, kikapcsolódni, feltöltődni! Hamarosan! Szóval a lényeg: én a spinningben találtam meg a mozgás örömét, nem szenvedés az óra, hanem kihívás, feszegetem a saját határaimat, olyan tempóban, ahogyan nekem jó, együtt nyomjuk, mégis mindenki önállóan fejlődik! Mindenkinek csak ajánlani tudom!!!!!"

Teremben kontra szabadban

Készülök már egy ideje erre az írásra. Amióta spinracing órákat tartok, az átlagnál többször jön szembe velem a következő kérdés: miért nem szabadban kerépározol?! Tegnap egy régi, kedves ismerősöm kérdezte, amikor edzésre tartottam (biciklivel), ő pedig szintén keróval, tuti bivciklis szerkóban épp a városból tartott kifelé hosszútávra, és a sétálóutcán megálltunk egy pár szót váltani. Ez volt az utolsó jel, most már muszáj írnom :) Két véglet van egyébként, és közte sok-sok alternatíva: csodálkozó, értetlen tekintettel kísérve elhangzik a kérdés, vagy egyszerűen, szárazon tényként közli velem valaki, hogy szerinte ennek semmi értelme, és hosszan érvel, hogy miért értékesebb kint tekerni. Minden esetben érzek némi előítéletet: ez a nő nem normális, egy zárt helyiségben, álló biciklin pörgeti magát, pedig mennyivel életszerűbb, ha a lágy mezők övezte széles országúton fújja a szél az ember haját.

Lehet, hogy meglepő, de én is azt gondolom, a legtutibb szabadban tekerni. Ha lehet, jól neki készülve rászánni az időt, szép napos időben egész nap túrázni. Meg is teszem, tesszük, sajnos sokkal kevesebbszer, mint ahogy azt szeretnénk. 

Aztán van egy másik szabadban kerékpározós műfaj, amitől totál be vagyok ájulva, mert ha valaki profin tolja, akkor csak így érdemes, mint ahogy a Körös Bike csapata csinálja Mészáros Zoli szárnyai alatt. Mer' ez valódi sport, a nyeregben profi tekerők ülnek, igazi falkában száguldanak hihetetlen tempóban. 

Én nem vagyok profi sportoló. Későn kezdtem mozogni, és most, hogy spinracing edző vagyok sem tartom magam Igazi Sportolónak. Egy átlagos hétköznapokat élő nő, anya, segítő szakember vagyok. Minden napom kemény logisztika, és szoros együttműködés a szeretteimmel, és önmagammal, hogy minden beleférjen egy napba, egy hétbe
amit muszáj mert kötelesség,
amit kell mert édes felelősség,
és ami szükséges mert csak az enyém.
Nem könnyű a saját magam töltődésére, kedvtelésére, szükségletére időt szakítani. Azt hiszem ezzel majdnem mindenki így van, mert valakitől elvesszük azt az időt, amit csak magunkra fordítunk. Heti 4 óra, melyek a mindennapokból a valóságban kb 1,5 órát vesznek el, így alkalmazkodnia kell körülöttem azoknak is, akik érintettek: a családom és a kollégáim. Sok köszönettel tartozom nekik, és folyamatosan törekszem arra, hogy részesüljenek abból, amit az ő együttműködésükkel a rendszeres mozgásból merítek:
- egyensúlyban és békében vagyok önmagammal és a világgal
- tudok mosolyogni, és szeretni
- megsokszorozódnak az energiáim, így többet tudok adni
- kevesebbszer vagyok morcos és idegbajos (ugye így van :)?), mert jobban bírom a nehézségeket, és a feszültséget
- miközben rendszeresen mozgok, és ez csak az enyém, adok belőle másoknak is (az az igazság, hogy főleg emiatt lettem edző: így muszáj ott lennem minden órán ;) )

Visszatérve a posztomat indító kérdésre: teremkerékpározás kontra tekerjünk a szabadban? Itt üzenem mindenkinek aki ezután fel akarja tenni nekem a kérdést: NINCS KONTRA!!!!!! Nem összehasonlítható ugyanis a kettő. 

És akkor nézzük meg egy picit a mozgás természete szempontjából is ezt a kérdést. Ha felülsz a biciklidre, és intézed az ügyeidet napközben: "tekerek én egész nap" - szokták mondani. Városban, ha jól nekieresztheted egy egy szakaszon, max. 20 km/órával tolod, jobb esetben pár percig. Egyébként lazán kerülgeted a többi biciklist, figyeled az eléd lépő gyalogosokat, megállsz beszélgetni stb. Vagyis 0 inetnzitás, kontroll, és igen csekély izommunka. Hidd el, tudom, miről beszélek. 2 évig voltam ránőve a biciklimre, + a gyermekülésben mögöttem a lányom. Még most is mosolygok, ha erre az időszakra gondolok, mert annyira szerettem mindenhova biciklivel menni. Sajnos most nem tehetem meg, mert egy másik városban dolgozom, így kénytelen vagyok más módon közlekedni. 

Ha hosszabb távon tekersz, mondjuk hétvégén uzsgyi minimum Szanába, vagy Póstelekre, az persze egészen más. Főleg, ha tudsz időnként nagyobb túrákat is csinálni, akár 40-50 km-t is. De mégis hányszor teszed meg ezt egy évben? Télen nem, mert tél van, nyáron pedig, ha össze tudod szervezni, max...., no, hány alkalom?! De ettől még nem kevésbé értékes, és javallott. Csak nem rendszeres és nem edzés. A teremben azonban ez történik: edzés van. Tervezett, felépített óravezetés, erőnlét növelés, zsírégetés, izomépítés, és nem mellékesen feszültségoldás, és élvezet. Bár előbb inkább csak a küzdelem van. Mert az nagyon fontos, hogy rendszeresen csináld. 

2015. első félévében 80 órát tartottam. Vagyis konkrétan 80 órányit tekertem át az életemnek ebben az időszakában (meg ennél is többet, mert szeretek a többieknél is tekerni :) ) Nyilván nem én vagyok a példa, de elárulom, van az Indoor Cycling közösségben, aki ennél is többet tekert a vendégeink közül :). De ha abból a szemszögből nézem a dolgot, hogy egy átlag családanya és háziasszony vagyok, akinek fontos a mozgás, és nem mellékesen szeretek tekerni, azért szerintem szép eredmény. A heti logisztikába be tudtam illeszteni ennyi mozgást, ami rendszeres, és többnyire állandó. De szeretek szabadban is tekerni. Imádom ahogy süti a nap az arcom, ahogy fújja a szél a hajam, hogy beleszagolok a levegőbe és érzem a fák, a napraforgó mező, és föld illatát. És azt is szeretem, hogy amikor leszállok a bicikliről, megpusztulok, úgy ég az izmom. Mert teljesen más kint tekerni. Ha kint edzenék, Körös Bike-os lennék :D!

Ja, még valami. Azért mert én szenvedélyes spinracer vagyok, nem jelenti, hogy ha neked más a sportod, ne tudnám elfogadni. Ahogy Erika írta a tegnapi posztban, elég egyértelműen ki szokott derülni: vagy imádod, és nem tudod abbahagyni, vagy egyáltalán nem a tiéd. Ez viszonylag hamar ki szokott derülni. Az első pár óra után.

Én így kezdtem - Erika

Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak. Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.

Erika tapasztalt spinner, profi tekerő. Ha vele együtt edzzel, tuti, hogy turbóra kapcsolsz mellette. Sugárzik belőle az öröm, és a vitalitás. Edzőként is nagyon inspiráló a jelenléte. De ahogy mindenki, ő is kezdő volt valamikor:

"Az én első találkozásom a spinningel sok-sok évvel ezelőtt történt, amikor egy ismerősöm hívott a Kétegyházi úti Spinning clubba,hogy próbáljam ki. Alapjába véve imádok kerékpározni, úgy hogy arra gondoltam miért is ne, ez nem okozhat gondot. De erre nem számítottam! Az ismerősöm olyan könnyedén tekert, nekem meg fájt a combom,égett a talpam, szúrt a derekam, szóval minden bajom volt. Kell ez nekem? Inkább a futás. Körülbelül egy évig a spinning terem felé sem néztem, olyan kudarcélményként éltem meg. Majd a térdizületem kezdte felmondani a szolgálatot, így a futásnak is búcsút kellett intsek. De valamit mozogni kell! Izületkímélő sportot kerestem, amikor újra kidobta a gép a spinninget. Nincs mese, újra megpróbáltam. Hiszen akkor már annyian jártak, és ha nekik sikerült ,nekem miért ne menne? Változtattam a hozzáállásomon. Nem figyeltem másokat, és apró célokat tűztem ki magam elé. Ebben az edzők is nagyon sokat segítettek.( Fórián Gábor, Ábrahám Timi, Gaál Hajni, Róta Annamária Macu) Pár alkalom kellett, és végérvényesen megfertőződtem a spinningel. Imádtam,hogy óráról órára fejlődök.Hosszú volt az út odáig, hogy végig tudjam tekerni az órát úgy, ahogy az edző dirigál, de végül is sikerült. Ma már minden óra elvarázsol,hiszen imádok a zenével együtt szállni és tekerőtársaimmal együtt falkában egy ritmusban tekerni, és a falkavezérre mosolyogni. Jelezni neki ,hogy ez igen, megint nagyszerűt alkottál, és szuper bulit csaptál! A kezdőknek azt ajánlom,hogy legalább háromszor el kell menni tekerni, mert ott fog eldőlni,hogy megszereti-e a spinninget vagy megutálja. Köztes megoldás nincs."

Én így kezdtem - Imre

Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak. Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.

Imre még egy éve sincs, hogy felpattant nálunk a biciklire. Ő az egyik tekerőnk, akit igazán elkapott a lendület: az idei év első félévében az Indoor Cycling Békéscsaba közösségének legaktívabbjai között tisztelhetjük. És nagyon büszkék vagyunk rá, mert az alábbi írásában emlegetett Kiss Mónival és Ádám Lajossal sikeresen teljesítették a Békéscsaba-Arad szupermaratont, melyről korábban itt az oldalon is beszámoltunk. Íme, így ír a kezdetekről: 

"Valamikor 2014-ben az egyik ismerősömet kérdeztem milyen is ez a spinnig óra aki azt mondta nagyon kemény nem javasolja nekem! Akkor úgy gondoltam igaza van nem akarom én ezt csinálni úgyis csak be égnék milyen szerencsétlen vagyok. De van egy kedves kollégám az Ádám Lajos aki azt mondta csatlakozzak hozzájuk és próbáljam ki a spinninget! És 2014.12.19.-én el mentem az első spinning órámra a Kiss Mónihoz visszaemlékezve azt gondoltam az óra közepén, hogy sosem lesz vége de jó volt! Azóta már több mint 50 órán részt vettem volt köztük spinning&spinracing, maraton, nyílt nap. Mind csodás volt jó hangulat, jó zene, jó társaság, és nem mellékesen megfelelő ellenállás! Ha tőlem kérdezik milyen mindenkinek csak javasolni tudom egy olyan életforma amit ha meg ízlesz nem tudod abba hagyni! Mikor el kezdődik az óra nehézkes egy kicsit de aztán visz magával a zene és az óra végén csak azt tudod mondani, hogy következő alkalommal is itt leszek! Hát ennyi lenne az én kis monológom! Sziasztok! És ne feledjétek nincs rossz óra csak kevés ellenállás! :D"

Én így kezdtem - Bogi

Az idén 200 körül mozog azoknak a száma, akik kipróbálták, vagy rendszeres vendégeivé váltak az Indoor Cycling Békéscsaba óráinak. Megkérdeztük őket a kezdetekről, ők hogyan tették meg az első lépést.

Bogi igazi spinracing fun, nemrég csatlakozott hozzánk. Amíg olvassátok az írását, indítsátok el a zenét, mert az is annyira ő :) Lindsey Stirling - Master of tides 

"Ez is úgy kezdődött, egyszer, nagyon régen, mint rengeteg más jó dolog az életemben: "Én biztos nem...." (hányszor mondtam már ezt, s aztán végül mégis milyen jó dolgok sültek ki belőle!). Szóval régen úgy gondoltam, hogy én aztán biztos nem megyek be egy terembe egyhelyben "biciklizni", mikor a szabadban is lehet... Aztán történt egyszer, hogy a tesióráknak már az emlékét is feledve, valamiféle sportolási lehetőséget kerestem magamnak. A sok évi irodai munka, számítógép előtt görnyedés egyáltalán nem tett jót se az izmaimnak, se a közérzetemnek, kellett valami, ami segít egy kis erőt adni (mindenféle értelemben :)), vagy ahogy a "természetgyógyászspirituálissegítő-gurunemistudommicsodám" fogalmazott: aminek hatására visszatér belém a tűz. Így hát elmentem néptáncolni. Gondoltam majd milyen jó lesz (régi, gyerekkori szenvedély, na ez biztos a felnőttnek is szuper és élvezetes, meg különben is, szeretem a népzenét, stb.) Hát nem lett. Egy kicsit csalódott voltam. Nem azt kaptam, amit vártam.

Kb. ekkor akadtam rá Gizus megosztásaira, ahol a spinracing óráit "népszerűsítette". Fogalmam sem volt róla, hogy mi is ez pontosan, a spinningről is csak hírből hallottam, de annyi lejött, hogy több, mint egyszerű "biciklizés". Valami olyat akartam, ami rendesen megdolgoztat, de fel is tölt, ami lendületes, vidám, ami jól átmozgatja ernyedt kis izmaimat. Pontosan ezt kaptam/kapom a spinracingtől és Gizustól. Egyáltalán nem zavar, hogy a kerékpár alattam nem mozdul sehova, mert ellenben én rendesen mozdulok. :) Az sem zavar, hogy nem a madárcsicsergés hallatszik körülöttem, mert olyan zenékből töltekezek egy órán keresztül, amik tényleg tűzbe hoznak (még saját, szülinapi mixet is kaptam itt! :)). Sőt, a napsütés sem hiányzik, külön hangulatos a diszkófény-szerű lámpa, ami tekerés közben a "fényt" adja. Arról nem is beszélve, hogy a természetben egyedül tekerve nincs mellettem másik 3-4...9 ember, akinek a küzdelme az enyémet is segíti. És nincs ott az edzőm, aki folyamatosan lelkesít.

Bár sokszor van, hogy jó pár napot kihagyok, ez sosem azért történik, mert nincs kedvem menni. Ha tehetném, legalább minden másnap tekernék. Megszerettem a spinracinget. És nem csak azért, mert sokat erősödtem - amit nem csak a teremben, hanem azon kívül is tapasztalok - de azért is, mert úgy és olyan tempóban fejlődhetek, ahogy nekem jó. Úgy érzem, hogy itt meg van engedve, hogy a sportban önmagam legyek és azt hiszem, ez az, ami engem igazán itt tart... Ezúton is köszönöm! :) És még kb. ezer dolgot tudnék írni, hogy miért jó a spinracing, de talán az a legjobb, ha mindenki kipróbálja maga!"

Mi fán terem a spinracing?

Tudod ugye, mi a különbség a biciklizés megélése, és a biciklizés élményének szóbeli megosztása között!? Ez utóbbira vállalkozom most, és remélem, át tudok adni valamit neked az élményből. Hátha kedvet kapsz, kedves olvasóm.

A nagy könyv szerint a spinracing az indoor cycling gyűjtőbe tartozó mozgásforma, vagyis csoportosan, edző irányításával végzett, zenére történő teremkerékpározás. Total body training, vagyis az egész testet átmozgatjuk az edzés alatt. Amellett, hogy nagyon hatékony cardio edzés, fejleszti a testtudatot, a koordinációt. A teremkerékpáros edzésformák közül a spinningel szokták szembe állítani, ahol a felső test ilyen jellegű, intenzív átmozgatása egyáltalán nem jellemző. 

Óva intek minden abszolút kezdőt, hogy az interneten videók között böngésszen azzal a céllal, hogy megtudja mi vár rá egy teremkerékpáros órán. Az az igazság, hogy engem kifejezetten elijesztene, ha ilyen formában találkoznék először ezzel a sporttal. A belső megélés, és a mozgás megtapasztalása egészen más élményeket ad. 

A bringa épp olyan sporteszköz, mint a konditerem gépei, vagy bármely más edzésre használt sportszer. Ismerkedni, barátkozni kell vele, megtanulni, hogyan használd, mint ahogy azt is meg kell tapasztalnod, hogyan reagál a tested. Az emberek nagy többsége tapasztalt a biciklizésben, de ez a kerékpár kicsit más, mint amit megszokhattál. 

A zene nagyon fontos eleme a spinracing órának. Nekem elemi részem, zenében élek reggeltől estig, figyelek, keresem az inspiráló dallamokat, amik beindítanak, ihletet adnak. Saját mixeket készítek, melyek engem tükröznek, így teljesen egyedi hangot adnak az óráimnak. A zene azért nagyon fontos, mert tekerés közben konkrétan együtt lüktetünk a dallamokkal: gyorsabb, vagy lassabb ütemben pedálozunk, és egy apró piros tekerhető gomb segítségével növeljük vagy csökkentjük az ellenállást, amitől hol könnyebb, hol nehezebb tekerni a bringát, ezzel segítve, hogy minél intenzívebb izommunkát végezzünk. 

A spinracingben azonban, ahogy fentebb írtam fontos a karmunka is. Én azonban több olyan gyakorlatot nem csinálok, amik egyébként megengedettek, és elfogadottak a spinracingben. Mindent kipróbálok, letesztelek, mielőtt bevezetem az óráim gyakorlatai közé, és ami számomra bizonytalanságot okoz, nem teljes biztonsággal végrehajtható, azt nem alkalmazom. Fontos ugyanis, hogy a spinracing során nem akrobatikus mutatványokat kell végrehajtani, hanem olyan feladatsorokat, melyeknek céljai vannak: pl. az egyensúly érzék javítása, a hátizmok és a vállöv átmozgatása, a bemerevedett, letapadt izmok át- és kimozgatása. Csak közben folyamatosan tekerünk :)

Sokan azért nem mernek elindulni, bejelentkezni az órákra, mert azt gondolják, nem normális, aki egy órát végig teker mint egy őrült. És igazuk van. Mi azonban nem ezt csináljuk :) Bárki végig tudja tekerni az egy órát, melynek jól követhető felépítése van: bemelegítés, majd az óra intenzív része, utána levezetés és nyújtás. Tehát nem az a cél, hogy megpusztuljon, aki bemerészkedett, hanem hogy egy tudatosan felépített órán elvégezze azt a munkát, amit maga elé kitűzött. Lehet bármi: ugyanúgy elfogadható cél a napi feszültség levezetése, hogy jól érezd magad, mint az, hogy kellő mennyiségű zsírt égess vagy izmot építs. Te vagy a főnök, és nálad a kontroll! Te ismered legjobban a céljaidat és a tested. Én az első biciklin instrukciókat adok, és motivállak, de nem ítéllek meg azért, ha kevésbé izzadsz, mint én. Együtt tekerünk, ugyanazon az órán azokkal, akik már profik, és akik először ülnek spinneren. Más intenzitással, más célokkal, más motivációkkal. És mindenki küzdelme, teljesítmény ugyanolyan értékes és fontos. 

Végül, hogy nekem mit jelent. Az első és legfontosabb, hogy imádok falkában tekerni miközben dübörög a zene. És igen, exhibicionista vagyok, mert jobban inspirál, hogy elöl, a falka élén tolom a pedált, mert így még inkább együtt élek a falkával. Kikapcsol, és felpörget, feltölt, és ellazít. Konzervál bennem valami elegyet az őrültség az örök ifjúság a spontaneitás és a kreativitás elixírjeiből. És remélem, nem tévedek, amikor azt gondolom, átmegy ezekből valami, hiszen mindig van, aki velem teker (kivéve az ubiszezont, de annak vééééége!)

Egy magányos tekerés margójára

Gondoltam írok kicsit megint!

A Face szokta kérdezni mi van veled?

Kicsit ilyen ez adolog. Van, hogy írni kell, elmondani, megosztani. Elvégre nem írhatok mindenkinek email-t meg aztán mindenki eldöntheti akarja e vagy sem érdekli vagy sem.

Úgy kezdődött a dolog, hogy már kezdtem kétségbe esni, mert ugye nem jöttek az emberek a tekerőbe, eszméletlen hőség meg szabadságok meg a teremben hát súlyos klimatikus viszonyok stb… Értem én, meg persze meg izé nade-nade. Tehát kezdtem újra gondolni magam az edzőség a tekerés és minden evvel kapcsolatos dolgomat és gondolataimat. Aztán csütörtök éjszaka gondoltam itt az idő és egy korábban elkezdett mix kezdeményt befejezek, mert hát új mix az mindig kell (vagy nem?!)! Dolgoztam az éjszaka csendjében egyik dallam a másik után egyik ritmus követte a másikat. Egy nagyszerű zenei összeállítás készült el és aztán jött a profilozás, persze volt egy elképzelés a fejemben, mit szeretnék és milyen legyen az óra. Nagyon jó kis munka volt, éreztem hogyan jönnek egymás után a szakaszok és láttam éreztem a lendületet, ami olyan fontos! Mert ugye az magával ragad, elragad a kellő pillanatban és átlendít a nehéz szakaszokon is. Én így tanultam az oktatáson és sok edző mellett is ezt éltem át.

Aztán jött a péntek, ami munkával és napi küzdelmekkel zajlott, de estére senki nem volt beírva a füzetbe, először elkeseredtem! Hiába dolgoztam az éjszakában hiába a ritmus stb. De hamar megéreztem a kecsegtető lehetőséget! Újra egyedül!? Mint amikor még csak próbálgattam a szárnyaimat ott kinn azon a bringán. És jöttek az emlékek, amikor kész lett egy új mix, tele voltam kétséggel. Vajon tetszeni fog? vajon van benne elég erő és lendület? vajon meg lehet rendesen tekerni? És eszembe jutott, ahogy egyedül tekerve próbálgattam a hangom ( Laci szavai is csengtek visszhangozva „Csak kiabálj nyugodtan, gyakorolj!!!”) és visszhangzott a terem és én izzadtam a bringán és odatekertem az ellenállást, mert hiszen nekem ki kellett próbálni mindent és kiabáltam és lihegve lendült tovább a kerék és mosolyogtam, miközben az izzadság miatt már nem is láttam a profilt.

Ilyen és hasonló érzések kavarogtak bennem, ahogy összeraktam a számítógépet most a teremben, mert nem írtam még ki a mixet cd-re nyilván ez is külön izgiség. Befordítottam a hangfalakat, hiszen most csak nekem fog szólni a zene?! Azt hiszem ez a legizgalmasabb kérdés ebben az egész dologban! Természetesen fontos az én tapasztalatom az én megtapasztalásom, de úgy hiszem a motivációm egyik legfontosabb része az bizony ti vagytok akik jöttök és tekertek és próbáltok kiszakadni a hétköznapokból és egyénileg motiváltak vagytok és szeretnétek valamit elérni vagy csak egyszerűen a jobb közérzet miatt vagytok az órán az órákon.

No tehát befordultak a hangfalak és elkezdődött a zenei összeállítás elkezdődött az edzés. (Csöndesen megjegyzem imádtam régen úgy tekerni, ahogy akarok meg ami belefér módon.) Annak a lehetősége, hogy azt és úgy tekerhetek, ahogy akarok csak egy idő után engedtem be, mert igyekszem edzőként következetes kiszámítható és felelősségteljes lenni. De most a virgonc a nyughatatlan Laci ott kacsingatott bennem és aztán jött a hegyi ellenállás gyűjtés 63-as fordulat és én elkezdtem, de valahogy az általam ismert és kedvelt zene csak vitt és már csak azt vettem észre, hogy a dupláját tekerem, pont mint rég olyan felszabadultan olyan őrült módon és nem fogyott el a lendület. Pörgött a láb és suhant a kerék. A hegyi jump-okkal is hasonlóan jártam, de ott az ellenállás volt szélsőséges és csak folyt a víz a fejemből. Aztán eljött a nóta vége és persze az óra az edzés vége is. Nyújtásnak jóga gyakorlatok, ahogy én szeretem.

Nagyszerű élmény volt. Olyan, mint amikor sokan ügyesen és elszántan tekerünk együtt, mégis más élmény nagyon az enyém és azáltal, hogy edző vagyok úgy hiszem a tiétek is lesz hiszen igyekszem őszintén és komolyan csinálni ezt az egész tekerős dolgot. Tehát ott voltatok ti is és eszembe jutott sok szép pillanat, amit már megtekertünk és együtt töltöttem veletek.

Kornél azt kérdezte a minap edzés után, hány évesen lettem edző?? Pont 43 voltam az edzői papírom kvázi szüli napi ajándék volt magamtól magamnak. Most már a tiétek is!

Nem voltam sport ember és most sem vagyok az! Sokat ülök az irodában és számítógépezek emberek életéről írok mindenféle irományokat rendőröknek bíróságnak bíróknak gyámhatóságoknak. Ott emberek olvassák, vagy nem olvassák. Meg persze találkozok is emberekkel nehéz és még nehezebb sorsúakkal.

A tekerés a mozgás, a tekerés az életben maradás, a tekerés a rekreáció, a tekerés feszültség oldás, a tekerés a karban tartás, a tekerés a lendület. Lehetne ezt hosszasan sorolni és semmi képen nem szeretnék a ló vagy a bringa másik oldalára esni. Ez csak egy a sok mozgás forma közül, de én pl. pont nagyon szeretem!!! Persze ha mások is szeretik az igen jó nekem, mert együtt ugye sokkal, de sokkal jobb tekerni, meg aztán pont így van ez kitalálva!!!

No, hirtelen ennyi.
Gyertek tekerni én pont ott leszek amikor edzést tartok!!!
Mindenkit üdvözlök.
És természetesen Tyuhééé!